A nőgyógyászati leletekben gyakran szerepel a retroflexio uteri kifejezés, ami hátrahajló méhtestet jelent. Ez sokszor indokolatlan aggodalmat kelthet Nőtársaimban, mivel olyan fogalmak társulnak mellé sok esetben – előfordul, hogy az orvosa is ezt hangsúlyozza 
-, mint fájdalmas menstruáció, nehezített teherbeesés, nagyobb vetélési kockázat… Ezért is írnék most kicsit erről! 
Tag Archives: belső női nemi szerv
Hátrahajló méh
Méh – uterus
Méh
Nem várandósan a méh alakja és mérete leginkább egy kisebb körtére hasonlít – mintegy 5 cm széles és 8 cm hosszú. A méh a terhesség során kitágul, hogy helyet biztosítson a növekvő embriónak. A méh falát simaizom alkotja, amelyet a méhnyálkahártyának nevezett nyálkás membrán bélel. A méh nyálkahártyája a menstruációs ciklus során hónapról hónapra átalakuláson megy át. Sejtek szaporodnak, így a nyálkahártya növekszik, vastagszik, majd a peteéréshez közeledve felpuhul, hogy a megterméjenyített petesejt könnyen beágyazódhasson. Ha nem történik megtermékenyülés, akkor a nyálkahártya alsó rétegeiben található hálózatos erek összehúzódnak, így a felette lévő nyálkahártya elhal, és vérzés kíséretében lelökődik.
A méh élettani helyzetét bonyolult szalagrendszer és a medencealapi izmok biztosítják.
Peteveztékek – méhkürt (tuba uterina)
Petevezetékek
A petevezeték 10-12 cm hosszú, fonalszerű páros vezeték. Belső átmérőjük alig nagyobb egy szőrszálnál. Izomrostokban gazdag faluk azonban kellően tágulékony. Végük kiöblösödik és rojtokkal szegélyezett, ráborulnak a petefészkre. A petevezetékek vezetik a hímivarsejteket a petéhez, valamint a falában lévő simaizomzat perisztaltikus mozgása és a csillók csapkodása továbbítja a megtermékenyítetlen petesejtet vagy a frissen megtermékenyített zygotat a méh ürege felé. A megtermékenyítés általában a petevezeték tágult végrészében (ampulla) következik be. Ha a megtermékenyített petesejt a petevezetékben elakad, beágyazódik és fejlődésnek indul, akkor méhen kívüli terhesség (extrauterin graviditás) jön létre.
Petefészek
Petefészkek
A két diónyi méretű, 3 cm hosszú és 6-8 g súlyú mirigy a méh két oldalán helyezkedik el. A méhhel a petevezetékek és a kötőszöveti szalagok kötik össze.
Működése:
A petefészek női nemi mirigyként két fontos feladatot lát el: havonta termel egy petesejtet, valamint az ösztrogén és a progeszteron női nemi hormonokat választja ki. Működése a pubertással kezdődik és a menopauzáig tart. A petefészek az agyalapi mirigy hormonjának ösztönzésére kezdi meg ciklikus működését, melynek folyamán a tüszők közül egy növekedésnek indul.
A megfelelő méret elérése után a tüsző megreped, és szabaddá válik a petesejt. Ez az esemény a tüszőrepedés vagy ovuláció. A petevezeték tölcsérszerű végén található rostok a kiszabaduló petesejtet “elkapják” és a vezeték belsejébe irányítják. A petevezeték féregszerű mozgása és a belső felületét borító csillószőrök segítségével továbbítják a méhbe a petesejtet. Amennyiben útközben a petesejt spermiummal találkozik és megtörténik az egyesülés. Immár a megtermékenyített petesej, azaz zygota vándorol tovább a méh ürege felé.
A tüszőérés során ösztrogénhormon termelődik. Az ösztrogén a vérárammal eljut a nemi szervekhez, és eljut a méhbe. Hatására a méh nyálkahártyája megvastagodik. A petesejtjét elvesztett tüszőben sárga pigmentanyagok rakódnak le. Ezután már sárgatestnek nevezik, és elkezdi a progeszteron termelését. A progeszteron hatására az ösztrogén által előkészített méhnyálkahártya alkalmassá válik az új élet kezdetét jelentő megtermékenyített petesejt befogadására.
Ha nem történt megtermékenyítés, és nem jött létre terhesség, a sárgatest 12-14 nap múlva elsorvad. A petefészekhormonok vérszintje lecsökken, miután a méh nyálkahártyája vérzés kíséretében leválik. Terhesség esetén a sárgatest akár 12 hétig is működhet, a terhesség fenntartása érdekében. Szerepét később a méhlepény veszi át. Felnőttkorban átlagosan 28 naponként érik meg egy tüsző és 14 nappal később válik szabaddá az ovuláció alkalmával.
A női ivarsejtek már a születéskor rendelkezésre állnak. A leánycsecsemők petefészke közel 400 000 petesejtet tartalmaz. A pubertásra ezek nagy része elpusztul, és csak 30 000 marad. A pubertás és a menopauza közötti időben ebből is csupán kb. 500 petesejt érik meg és szabadul ki a petefészkekből.
