Magömlés vagy ejakuláció alatt az ondó távozását a hímvesszőből értjük. Ez a folyamat többnyire orgazmus kíséretében, a húgycsövön keresztül történik meg a hüvelybe, vagy a külvilágba.
A magömlés általában szexuális tevékenység (közösülés, önkielégítés) hatására következik be, azonban az sem ritka, hogy éjszaka spontán magömlése legyen egy fiúnak, ez általában serdülőkorra jellemző. Magömlést nem csupán a hímvessző ingerlésével, hanem a prosztata masszírozásával is el lehet érni. Ez azonban egyénenként változó élmény. A magömlés során távozó váladék mennyisége és a kilövellés erőssége, annak száma egyénenkénti változatosságot mutat. A mennyisége átlagosan 1,5-5 ml közötti, de ez attól is függ, hogy mennyi idő telt el két magömlés között.
Szexuális stimuláció hatására az ondóhólyagban ondó keletkezik, mely keveredik a herékben termelődött spermiumokkal, valamint a prosztata váladékával, majd elérve egy bizonyos stimulációs szintet, ritmusos összehúzódásokkal a húgycsövön keresztül távozik. Ezek az összehúzódások részei a férfi orgazmusnak, mely a pár másodperctől, akár egy percig tartó, egyénenként változó hosszúságú lehet. Ezen összehúzódások révén az ondó hullámokban távozik. Egy átlagos orgazmus 10-15 összehúzódásból áll, az ondó pedig 3-10 kilövellés alatt távozik. A magömlés az első vagy a második összehúzódással kezdődik, ilyenkor az ejakulátum 40% távozik, majd csökken a mennyisége. Az izom-összehúzódások a kilövellés befejezte után még folytatódnak.
Amint az első összehúzódás megtörténik, az ejakuláció végbemegy, mint önkéntelen folyamat, tehát akkor már nincs megállás. A magömlés egy jól szabályozható folyamat, azonban tanulni kell. A magömlés szabályozásáról és a korai magömlésről részletesen olvashatsz ide kattintva.
