Category Archives: Az alapok :) – egy kis anatómia

Here (testis)

A férfi nemi szervek egyik legfeltűnőbb része a herezacskóban (scrotum) elhelyezkedő tojásdad here, latinul testis. Ez a páros szerv két funkciót tölt be: itt megy végbe a hímivarsejtek (spermiumok) fejlődése, másrészt -mint belső elválasztású mirigy- itt a Leydig-sejtekben választódik ki a másodlagos nemi jelleget meghatároző androgénhormon, a tesztoszteron (az a bizonyos férfihormon, ami a szexuális, erotikus képzelgésekért is felel :) ).

A herék hátsó-felső részéhez hozzánőve helyezkedik el a mellékhere (epididymis). A here 400 lebenyből áll, ez egy erősen kanyarulatos csatornarendszer, melyek összerendeződve kb. 12-18 db kanyargós csőként (ductus efferens) futnak tovább a mellékhere fejébe, ahol egyetlen vezetékké, a mellékhere-vezetékké egyesülnek. Ez a vezeték a mellékhere farok részében folytatódik, majd az ondóvezetékbe (ductus deferens) megy át, ami az ondóhólyag kivezető csövével egyesülve a húgycsőbe torkollik.

A here csatornácskák falát alkotó sejtekben termelődnek a hímivarsejtek. Ez a folyamat a spermatogenezis. Egy ejakulátum 350 millió spermiumot tartalmaz. Milliliterenként 10-150 millió darabot. Azonban az elmúlt 50 évben sajnálatos módon 50%-kal csökkent a spermatermelő képesség.

Az érett spermiumok a mellékherében tárolódnak. Az ejakuláció során innen áramlik ki a sperma, melyhez hozzávegyül az ondóhólyag-, a prosztata- és a Cowper mirigy váladéka.

Mellékhere (epididymis)

A here felső és hátsó részét félhold alakban körülölelő szerv, amely kétféle csatornát tartalmaz. Az egyik a heréből kilépve nyomulnak be a mellékhere fejébe, mely csatornák végül beletorkollanak a mellékhere fő csatornájába, amely a mellékhere testében sűrű kanyarulatokat, felcsavarodott hosszú csatornarendszert (5 m hosszú :-o ) képez, végül az ondóvezetékben folytatódik.

A mellékherének a következő részei vannak: fej, test és farok, amely horogszerűen visszahajolva folytatódik az ondóvezetékben.

Ondóvezeték (ductus deferens)

Ez a mellékherecsatorna közvetlen folytatása, a mellékhere farokrészénél kezdődik, belép a medencébe, és a húgyhólyag mögött lefelé haladva egyesül az azonos oldali ondóhólyag kivezetőcsövével. Az így létrejött közös kivezetőcső átfúrva a prosztatát,a  húgycső felső szakaszába nyílik. Az ondóvezeték 50-60 cm hosszú.

Ondóhólyag (vesicula seminalis)

Lapos, kicsiny, puha tapintású páros tömlő, amely szorosan a húgyhólyag hátső falához van nőve. Járulékos nemi mirigy. Nyálkahártyája termeli azt a híg folyadékot, amely az ondó legnagyobb részét teszi ki.

Ductus ejaculatorius

A prosztatába való belépés előtt jön létre az ondóvezeték és az ondóhólyag kivezetőcsövének egyesüléséből, majd a prosztatán áthaladva nyílik a húgycsőbe.

Prosztata (dülmirigy)

A húgyhólyag alatt a végbél falával érintkező mirigyes szerv, melynek alsó része a medencealappal kapcsolódik. 20g tömegű,s zelídgesztenye nagyságú szerv, melyet 3 cm hosszan a húgycső átfúr. A mirigybe szájadzanak az ondóvezeték és az ondóhólyag kivezetőcsövének egyesülése útján létrejött ductus ejaculatorius. Ez a férfi G-pont, mely erotikusan érzékeny szerv. Termelt anyaga serkenti az ondósejtek mozgását és a sperma híg részét adja.

Cowper-mirigy

A Cowper-mirigy (glandula bulbourethralis) páros, borsó nagyságú, mucintermelő mirigy. A húgycső hártyás része előtt, a bulbus penisen (másnéven húgycsőhagymán) fekszenek. 6-8 mm átmérőjűek, dudorosak, sárgásfehérek, és tömöttek. Kivezető csövük 4-5 cm hosszú, a bulbus alsó falán nyílik. A mirigy váladéka az áttetsző, tiszta, nyúlós, enyvszerű előváladék. Biztosítja a kilövellt ondó gyors és veszteségmentes áramlását. Váladéka már nemi izgalomkor megjelenik és sikamlóssá teszi a makkot.

Hímvessző (penis)

A hímvessző a vizeletürítésben és a közösülésben játszik fontos szerepet. Henger alakú szerv, amelynek teste több részből áll: a két barlangos testből (corpus cavernosum penis) és a szivacsos testből (corpus spongiosum penis), melynek elülső vége megvastagszik és a sima, rózsaszínű makkot (glans penis) képezi. A makk csúcsán helyezkedik el a húgycső külső nyílása. A hímvesszőt a bőr lazán borítja be, melynek elülső része burokszerűen fedi a makkot anélkül, hogy hozzá lenne nőve: ez a fityma (preputium). A hímvessző juttatja a spermát a közösülés során a női nemi szervekbe, ily módon segítve elő a megtermékenyülést.

A barlangos testek henger alakúak, elöl közös csúccsal nyomulnak a makk vájulatába.

Belső vagy külső szexuális ingerre, azaz nemi izgalom hatására a szervekbe áramló vértöblet feltölti a barlangos testek és a szivacsos test üregeit, miáltal a penis megduzzad és megnő (erekció). A húgycső a szivacsos test belsejében helyezkedik el.

Amiről itt olvashatsz :)

-> Vizeletürítés mechanizmusa

-> Székletürítés mechanizmusa

-> Kontinencia – inkontinencia

-> Az erekció, azaz a merevedés mechanizmusa

-> Magömlés, ejakuláció folyamata

Székletürítés mechanizmusa

Táplálkozásunk során a bél perisztaltikus mozgásának köszönhetően a felvett táplálék végighalad a tápcsatornán, emésztődik, majd a fölösleges salakanyag eljut a végső bélszakaszhoz, az ampulláig, aminek körülbelül félliternyi a befogadóképessége. A bőr és a nyálkahártya között található egy átmeneti szakasz, ez a linea dentata, fölötte idegvégződések vannak, ez az érző zóna. Tehát a székletrög eljut az ampullába, ahol hozzáér az érző zónához, ami nagyon rövid ideig tartó (1mp) jelző ingert hoz létre, ezt nem is érezzük ingernek. Erre az automatikus reflexválasz az, hogy a végbélzáróizom automatikusan összehúzódik, ezáltal visszalöki a székletrögöt az ampullába. Ahogy a telődés fokozódik, az ingerek is fokozódnak, sűrűsödnek, majd létrejön a székelési érzés, aminek hatására ellazul a belső záróizom (simaizomból áll). Ekkor, ha nem alkalmas a székelés, akkor a külső záróizom összehúzásával a széklet visszatartható, így elnyomjuk az ingert,a belső záróizom tónusa is visszaáll, a bélfal alkalmazkodik a feszüléshez. Ez egy ideig ismételhető, azonban van egy határ, amikor már a bélfal és a záróizom alkalmazkodóképessége kimerül, nagyon sürgető székelési ingert észlelünk, a belső záróizom megnyílik, a külsővel (ha az erős) még tudjuk tartani a székletet, de az inger olyannyira fokozott, hogy kénytelenek vagyunk elmenni székletet üríteni, amikkor a külső záróizmot is ellazítjuk.

Az ürítés befejeztével először a külső záróizomnak, majd a belső záróizomban tér vissza a tónusa, ezáltal ismét zárnak.

A Kriston Intim Tornával a külső végbélzáróizom harántcsíkolt elemeit fejlesztjük, ezáltal az erősebb, kitartóbb lesz, így segítve a kontinencia képességét